Ajánlat

Elbuktuk a fajkihalás elleni harcotMost már bizonyosnak tűnik, hogy 2010-re nem leszünk képesek csökkenteni a fajkihalás mértékét úgy, ahogy azt egy ENSZ-egyezményben a résztvevő országok 1992-ben vállalták - állapította meg a világ legnagyobb nemzetközi természetvédelmi szervezete. A téma szakemberei jóideje egyetértenek abban, hogy a jelenlegi a legnagyobb fajkihalás a Föld történetében.

Sürgősen cselekedniük kell a térség kormányainak, ha meg akarják fékezni a helyi élővilág pusztulását, és az idegenhonos (invazív) fajok térhódítását, ami az élővilág sokféleségének eltűnését, fajok kihalását okozza szerte Ausztráliában, Új-Zélandon és a Csendes-óceán közeli szigetein - ez az üzenete a Conservation Biology nemzetközi szaklapban közzétett jelentésnek, amelyet több mint 24 ezer tudományos publikáció információi alapján készített el a sydney-i Új-Dél-Wales-i Egyetem 14 főből álló kutatócsoportja. Lapjain kibontakozik a térség egyre fogyatkozó természetes élőhelyeinek, illetve pusztuló élővilágának képe. Napjainkban zajlik a hatodik nagy fajkihalás Földünk történetében, s a jelentés a kihalás hat okát határozta meg, melyek szinte mind az emberi tevékenységgel kapcsolatosak. "A fajkihalás mértéke a jelek szerint régiónkban a legrosszabb a Földön" - mutat rá az egyetem közleményében Richard Kingsford professzor, a jelentés vezető szerzője. "A világnak ezen a részén bámulatos természeti környezettel rendelkezünk, aminek nagy része a szemünk előtt pusztul el. Az itt őshonos fajokat élőhelyük elvesztése vagy elsivárosodása, invazív fajok megjelenése, a klímaváltozás, a túlzott emberi kizsákmányolás, a környezetszennyezés és betegségek tizedelik."

Talán a legnagyobb a gond Óceániában - Polinézia, Mikronézia és Melanézia szigetein -, ahol sürgős és hatékony környezetvédelmi intézkedésekre van szükség, hogy ne romoljon tovább a térség már jelenleg is aggasztó fajkihalási mérlege.

Ausztrália és Óceánia veszélyben

A természetes élőhelyek eltűnése vagy elsivárosodása a szárazföldi élővilág pusztulásának legnagyobb, elsődleges oka. Ausztráliában a mezőgazdasági termelés nyomán az erdőségek fele már eltűnt vagy károsodott. A még megmaradt erdős területek mintegy 70 százalékában a fakitermelés okoz károkat. A térségben élő veszélyeztetett fajok 80 százaléka esetében a kihalás veszélyét a megfelelő élőhely elvesztése okozza.

Az idegenhonos fajok, elsősorban gerinces állatok és szövetes növények, nagy pusztítást végeztek a szárazföldi élővilágban, megjelenésük nyomán mára az összes itt honos gerinces faj 75 százaléka tűnt el a szigetekről. Több mint 2500 invazív növényfaj telepedett meg Új-Zélandon és Ausztráliában - ez körülbelül az őshonos fajok 11 százalékának felel meg. Az invazív fajok közül sok mezőgazdasági gyomnövény, gerinces kártevő és hal állami beavatkozások nyomán, mezőgazdasági, vadászati célok miatt került be a térségbe, ahol aztán elszaporodott és kiirthatatlanná vált.

A behurcolt új fajok hatalmas károkat okoztak a szigeteken, megjelenésük nyomán több mint 1200 madárfaj tűnt el a csendes-óceáni szigetvilágból. A mikronéz jégmadár Guam szigetén élő alfaja (Todiramphus cinnamominus cinnamominus) eredeti élőhelyén például mára gyakorlatilag kihaltnak tekinthető - vesztét a katonai bázisra az 1960-as években behurcolt barna mangrovesikló (Boiga irregularis) okozta. Mára elmondható, hogy a kígyó néhány évtized alatt az itt honos 11 erdei madárfajból 10-et kiirtott.

Esőerdő a Daintree Nemzeti Parkban, Queensland, Ausztrália

Az idegenhonos fajok megjelenése mellett az emberi népességnövekedés és az ezzel együtt járó terjeszkedés is hatalmas terhet ró a szigetvilágra. Az egyre növekvő mennyiségű hulladék elhelyezése megoldhatatlan gondot okoz a helyi hatóságoknak, ezért a vízben lebegő műanyaghulladékot lenyelve, a halászhálókba gabalyodva tengeri madarak és emlősök tömegei pusztulnak el - áll a jelentésben.

A térségre, így Ausztráliára is hat a globális felmelegedés. A kontinensen különösen az 1950-es évek óta növekszik az átlaghőmérséklet - hatására néhány itt őshonos faj délebbre, az Antarktisz felé, mások magasabb, hűvösebb területekre húzódtak.

A jelentésben felhasznált számos tanulmány a fertőző betegségek komoly jelenlétére mutat rá. Ilyen a madármalária vagy a kétéltűeket járványszerűen tizedelő gombás fertőzés. Titokzatos bőrbetegség pusztítja a Föld legnagyobb termetű húsevő erszényesét, a tasmán ördögöt (Sarcophilus harrisii). Populációja a becslések szerint 60 százalékkal csökkent a betegség miatt. De nem csak az állatvilágot, a növényeket is súlyosan érintik az új betegségek: több őshonos növényfajt pusztított ki például egy Ausztráliába szándékosan hurcolt, gyökereken élő gombaféle.

A jelentés készítőit különösen aggasztja a halfarmok kiépülése (mára a haltenyésztés a világ leggyorsabban fejlődő élelmiszeripari ágazatává vált), valamint az ipari méretű tengeri halászat, a robbantásos, fenékhálós, vonóhálós technikák nyomán szintén kifogott és elpusztult tengeri állatok (mellékfogás) mennyisége, vagy az általuk okozott korallpusztulás.