Mit csináljuk, ha már ott vagyunk?
Első menetben ajánlatos az evés, ivás. Ausztrália ízei ismerősek lehetnek a világ bármely részéről érkező látogatóknak, hiszen mindenféle kultúra mindenféle ízei fellelhetők a konyhákban. Nem kell messzebb menni, mint például a canberrai (vagy bármely másik városbeli) bevásárlóközpont éttermi részébe, ahol körbe-körbe csaknem minden konyha képviselteti magát a világ minden tájáról. Ugyanígy, egy utcán végigmenve Adelaide-ben megtömhetjük a hasunkat egy japán sushi étteremben éppúgy, mint a szemközti elegáns olasz vendéglőben, vagy pár lépésre onnan, egy helyi halételeket kínáló helyen. Egyszóval, nem maradunk éhen.

Ráadásul, a gasztronómiai sokszínűség sokrétűséggel is párosul Ausztráliában, abban az értelemben, hogy nem nagyon lehet olyan betegsége az embernek (cukorbetegség, ételallergia), vagy olyasféle étkezési szokásai (vegetáriánus stb.), mely megakadályozhatná abban, hogy mindennap jóllakjon. („Eredeti” ausztrál ízekről ld. www.amazon.com két szakácskönyvét: „The Food of Australia: Contemporary Recipes from Australia's Leading Chefs (Periplus World Food Series)” és a „A Taste of Australia: The Bathers Pavilion Cookbook”)

Ami az italokat illeti, egy ausztrál sosem bírja sokáig „angol típusú” sör, azaz ale nélkül, melyből hatalmas választék áll rendelkezésre. De ha netán „bier”-t találnánk rendelni, az sem tragédia, abból is akad bőven. A „fekete”, vagy „barna” sörök is számolatlan találhatók a piacon, abból is találhat mindenki kedvére valót.

Bor szempontjából Európának az a szerencséje, hogy Ausztrália messze van, ugyanis a legkényesebb „connoisseur” is találhat magának kedvenc bort a kontinens számos bortermelő vidékéről. Ezek a borok a reptéren körülbelül drágábbak, mint a termelőnél. Oda sem lehetetlenség eljutni. Például McLaren Valley, mely az egyik legnagyobb bortermelő vidék Dél-Ausztráliában, egy rövid autózással elérhető. Ott találunk egy központot, ahol térképet kapunk, melynek segítségével körbevándorolhatjuk az összes pincészetet, ahol kézséggel adnak akár a többszörös díjnyertes borokból is, de szigorúan kóstolónyi adagot. Ha elfáradnánk a nagy bortúra alatt, a völgyben találunk éttermeket is. Amúgy, a megengedett véralkoholszint az országban nem 0, mint itthon, körülbelül egy pohár bor „fér bele” a szondába. Több azért ott sem.

Nagyon jellemző szinte minden, Ausztráliában termett ételre, italra az erőteljes és határozott íz. Így például a kávé többször lefőzhető (persze nem a legolcsóbb típus), de a zöld tea sem az, amitől el lehetne aludni. Az (európai) mediterrán országokkal kapcsolatban szokott felmerülni, hogy az ottani hagymának például nincs íze, nem ríkat meg, csak nagy és szép. Bezzeg „Odalent” zokoghatunk a félökölnyi hagymától, akár itthon! A kávé és tea is kérhető amúgy szinte mindenhol tejjel, azaz nem „black”, hanem „white” módon.

Hová menjünk? Mit nézzünk meg?
Köteteket lehetne megtölteni a látogatni-, látnivaló dolgok szimpla felsorolásával. Általában minden város elérhető a főbb turisztikai honlapokról, ahol aztán megtalálhatóak a lényeges, rangos, vagy csak éppen érdekes események, a nyitvatartás, az ünnepnapok stb. Ehelyt csak, minden teljességre való törekvés nélkül, némi ízelítőt adnék egy kontinensnyi ország temérdek csodájából, amiből elég egy-kettőt látni, az is megéri!

Adelaide
Ha már ABC sorrendben haladunk, kezdjük Dél-Ausztrália fővárosával! Nem hiába talán a legeurópaibb ausztrál város, legalábbis a Kelet-Európából érkező vándornak, hiszen német telepesek alapították, még a város alaprajzát is lehet „nemzetileg” magyarázni (nincs ugyanis benne összesen csak 1 kanyar!). Az egyik legfontosabb borvidék, opált bányásztak sokáig, ráadásul a városban még működik egy száznál több éves (utolsó) villamosjárat, mely a város, talán legszebb strandjára, Glenelg Beach-re visz. HÉV-szerű járatokkal, a központból, eljuthatunk szinte bárhová a környező területeken (rengeteg a nemzeti park, botanikus kert stb.), de helyi buszjáratokkal még akár a Yorke Peninsula-n található nemzeti parkba is, ahol a néhány utolsó, engedéllyel működő halászfamília kristálytiszta vízből halássza a homárokat…

A városban egyébként működik német, de még magyar klub is, az első még a központban táblákkal is jelölve van. A város külön érdekessége a kétévente, február-márciusban megrendezésre kerülő, egy hónapos művészeti-kulturális fesztivál, a Fringe Festival. Ennek során naponta akár tucatnyi különböző előadás, esemény látogatói lehetünk. Számtalan hírneves művész kap ide meghívást csaknem az összes alkotó, művészeti ágból (tánc, zene, színművészet, vagy akár a képzőművészetek). Nem feltétlen szükséges, de nem rossz döntés a páros évek „nyarán” (február) jönni ide, legalább a pezsgés érdekes lehet mindenki számára.

Brisbane
Az egyeteméről (is) méltán híres város Queensland, vagyis a „korallzátonyos, krokodilos” állam fővárosa. Nem feltétlenül a leglényegesebb terület turisztikai szempontból, bár a látnivalók itt is számosak, a hangulat „fiatalos”. Az állam azonban leginkább a legészakibb csücskéről, az ottani turisztikai központjairól, Cairns-ről és Townsville-ről ismert. Itt lehet Nagy Korallzátonyt nézni (mini tengeralattjáróval, léghajóval, nagy hajóval…), vagy éppen hajótúrán „felcsurogni” a folyón az esőerdőbe, vagy vadvízi evezésen részt venni. Ha meg csak a napon akarjuk süttetni a hasunkat, itt biztos ropogósra sülünk, főleg napkrém nélkül. Ide amúgy, a nagyon magas páratartalom miatt (közel az Egyenlítő) nem érdemes az „ottani” nyáron jönni, jobb az itteni nyáron, ott akkor is 30 fok körüli a hőmérséklet, de legalább kapunk levegőt (a mindenhol megtalálható) légkondicionálóktól távol is.

Canberra
Canberra, mint főváros (és az un ACT – Australian Capital Territory központja is) biztos figyelemre tarthat számot, eltekintve attól, hogy a látnivalók megnézegetése után kicsit nehéz bármilyen elfoglaltságot találni a városban. Lényeges és egyedi a nyolc év alatt elkészült Parlament épülete, és a War Meorial („Hadtörténeti Múzeum”) és a kettő közötti „sugárút, melynek két oldalán háborús emlékművek sorakoznak. A két épület között, félúton van a régi parlament épülete. A Telstra Tornyot megmászva gyönyörű kilátásban lehet részünk, a nagy mászást (liftezést) a kávézóban lehet kipihenni. Nem messze a várostól található a Tidbinbilla nemzeti parki, melynek „egyik végében” vannak azok a hatalmas műholdak, melyekkel az ember Holdra lépését közvetítették. Kihagyhatatlan a város állatkertje is, ahol van kenguru- és (szabadon járkáló) emusimogató is.

Darwin
Az Északi Terület (Northern Territory) fővárosa igazi „Egyenlítő közeli” időjárásával (monszunos, esős évszak novembertől áprilisig és száraz évszak május és október között) igazán furcsa lehet európai szemmel, de semmiképpen sem kihagyható a kontinensfelfedező-túrából! Ez a Terület egyébként magában foglalja majd az egész „központi” sivatagot, ahova nem tanácsos betévedni, legalábbis a filmekben. Itt található a leghíresebb nemzeti park is, a Kakadu Nemzeti Park, ahol számos csodára lelhetünk. Ha nincs módunk odalátogatni, legalább a National Geographic Channelt nézzük meg! (Van egyébként a kiadványnak ausztrál megfelelője, mely részletesen szokott Északi Területről való dolgokkal foglalkozni, hasonló minőségű fotókkal: ld. Australian Geographic). Ezen a Területen található egyébként a kétnevű ausztrál unikum is: az Ayers Szikla, vagy más néven Uluru. Megmászása lehetséges, csak éppen tartani kell magunkat a felvezető ösvényhez. Ez, a sivatagi homok szintjéből magasan, magányosan kimeredő, páratlan szikla egyébként szent helyként funkcionált egykoron, ma már „mocskos”, legalábbis a bennszülöttek szerint, akik a turisztikai látványosságként való hasznosítását ellenezték és ellenzik.

Hobart
Hobart, és az állam, Tazmánia, a világ egyik legvérengzőbb, majdnem kihalt állakájának, a tazmán (vagy tasmán) ördögnek a hazája. Új-Zélandhoz hasonló, természetes szépségekben bővelkedő terület, tele furcsábbnál furcsább, „túlvilágian” szép hegyekkel, erdőkkel és persze nemzeti parkokkal. Ez a terület egyébként szomorú mementó a fehér ember gyarmatosításáról is: az itteni őslakosokat mind egy szálig kiirtották, egyetlen leszármazottjuk sem maradt. Kultúrájuk, nyelvük, számos állattal együtt (un. tasmán tigris, vagy Thylacine) eltűnt a Föld színéről. Manapság természetesen élnek bennszülött származású emberek a szigeten, de ők már nem tazmániaiak.

Melbourne
Victoria állam fővárosa és az egyike a két, „örökösen” vetélkedő városnak Ausztráliában. Mérsékelt éghajlatával, remek elhelyezkedésével igen szép város, hasonlóan az előzőekhez, tömve látnivalókkal. Jellemző kép egyébként Melbourne-ről a rengeteg zöld között megbúvó sok-sok felhőkarcoló. Ha szánunk rá egy kis időt, felfedezhetjük, hogy van a városnak más, megkapó oldala is, és utána haza se akarunk jönni. A városban működik magyar rádió is, de itt és a környező kisebb városban például találhatunk számos magyar iskolát is.

Perth
Kicsit elhanyagolt desztináció, a nyugat-ausztrál város, pedig mind az ember alkotta környezet, mind pedig a természeti szépségek tekintetében élenjáró és megkapó hely. Nemcsak szigorú értelemben véve a város, hanem az állam is lenyűgöző élmények tárháza, és remek hely a fotózás szerelmeseinek, itt (majdnem) biztos a díjnyertes fotó készítése! ;) A város egyébként egy „nyugodt” és hangulatos nagyváros, környező vidéke pedig több is, mint kedves.

Sydney
Új-Dél Wales (New South Wales) állam fővárosa, és a másik nagy „főfőváros” aspiráns volt, még mielőtt ezt a címet Canberra kapta volna meg. Melbourne mellett végre Olimpiát is rendezhetett, ahol a szervezési zsenialitás sok szempontból megmutatkozott. Természetesen, csak Sydney-ről lehetne hatkötetes lexikont írni, de az Utzon-féle Operaház, vagy a Darling Harbour-ban található Oceanográfiai és a Tengerészeti Múzeumok kihagyhatatlanok, még akkor is, ha csak egy fél napunk van az amúgy lenyűgöző, nyüzsgő nagyvárosban. Nem messze a várostól északra és délre találjuk a méltán legfelkapottabb üdülőövezeteket (pld. Sydeny South Coast), olyan városkákkal, mint Ulladulla, ahol az éttermeket sorra ki kell próbálni, már csak a helyi halspecialitások miatt is!

Végül…
Bár a hírekben a kelet-timori békefenntartásról, esetleg a bali-i robbantás miatti biztonsági intézkedésekről, vagy akár a majd minden évben fellobbanó, pusztító bozót,- és erdőtüzekről hallunk Ausztráliával kapcsolatban híradásokat, nem túlzás azt állítani, hogy ha életre szóló élményt szeretnénk, nem szabad máshová menni. Bár a repülőút megerőltető, az utazásra is adott esetben spórolni kell egy darabig, de mindez bőven megéri, és így legalább, ha másunk nem is lesz, csak néhány fotó arról, hogy szabadon ugrándozó kengurukat etettünk; nyakunkat kitörve keresgéltünk etetnivaló koalát a fák csúcsán és megmártóztunk a Csendes-óceánban. Ez pedig nem elhanyagolható.