Annak ellenére, hogy Ausztrália Földünk legizgalmasabb élővilágával rendelkezik, nem találunk rajta olyan nagyságú és mértékű nemzeti parkokat, mint pl. Észak-Amerikában, vagy Afrikában. Pedig nagyon megérdemelné. Az alábbiakban ismertetett védett terület a kontinenstől délre, az Indiai Óceánban levő Kenguru szigeten található Ez a mindössze 4360 km2 nagyságú sziget a Szent Vince öböllel szemben van, Adelaidetól 150 km-re. Az 1919-ben védetté nyilvánított terület 546 km2-t foglal magába és a szakemberek szerint itt még szinte érintetlenül megtalálható és tanulmányozható Ausztrália eredeti vegetációja. Ez és az a sajátos állatvilág - erszényesek, tojásrakó emlősök - amely a kontinensre jellemző és itt is megtalálható, indokolta a védettséget. A színes növényvilágáról csak annyit, hogy csupán orchideából 51 fajt találtak. Állatvilága különösen érdekes. A kis és nyúl nagyságú, változó színű  kurta farkú kenguru (Setonix bracyurus) mellett, a sötétbarna óriáskenguru (Macropus rufus) is közönséges. Míg az előbbi rejtett erdei életet él, addig az utóbbi csapatait ott láthatjuk a juhok közt legelni. Az erdős, fás területeken az erszényes rókát (Trichosurus vulpecula), egy tulajdonképpeni oposzum fajt figyelhetünk meg, amelyek bizalmas természetüknél fogva szívesen felkeresik a turisták sátrait is, hulladék után kutatva. Kisebb rokona, az egér nagyságú törpe oposzum (Acrobates pgmaeus) már éjszakai állat és így ritkán találkozik vele az ember.

Két tojásrakó emlős is van a területen. Az egyik a hangyászsün (Tachyglossus aculeatus), amelyik őshonos és a másik a kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus), amelyet a természetvédelmi hatóságok telepítettek be és úgy látszik sikerrel. Ilyen telepítés eredményei a területen fellelhető koalák (Phascolarctus cinereus) is. Megmaradásukat a nagy számban tenyésző manna-eukaliptusz tette lehetővé, amely fák levelei ezeknek a kedves kis erszényeseknek egyedüli táplálékuk. A partvidéken gyakran találkozhatnak a látogatók a sütkérező ausztráliai medvefókákkal (Arctocephalus gazella), amelyek korábban nagyobb számban éltek, de a mértéktelen vadászat megtizedelte soraikat. Ugyanitt költenek kis földalatti lyukakban a törpe pingvinek (Eudyptula minor). A terület madárvilága egyébként is színes. A kakaduk (Cacatua sp.), papagályok és tyúk ludak (Cereopsis novaehollandiae) és a dögöt is fogyasztó ékfarkú sasok (Uroaetus audax) gyakran szem elé kerülnek. Ez utóbbiak sokat szenvednek a farmerektől, mert azok juhaikat féltik tőlük, ok nélkül. A gould varánusz, ez a 90 cm-es gyík, a helybeliek kedvelt, szelíd állata, mert a kígyókat tartja távol az embertől, amit javára írnak.