Új-Guineát még a XX. században is egy titokzatos és ismeretlen világnak tartották. Ennek persze meg volt az oka, mert a mély, szakadékszerű völgyekkel, meredek hegyoldalakkal tagolt területet sűrű, átjárhatatlan esőerdők borítják, ahol az utat csak a vad, kőkorszaki szinten élő bennszülöttek ismerték. Számos expedíció és misszionárius tűnt el nyom nélkül e zöld pokolban. A technika fejlődésével azonban egyre több területet tártak fel, egyre mélyebbre hatolt az európai civilizáció és denaturálta ezt a természetes világot. A természetvédelem itt nem tekinthet vissza hosszabb múltra. E területen 1967-ben egy természetet és madarakat kedvelő magánember paradicsommadár gyűjteményt hozott létre, ahová - hatalmas röpdékben - összegyűjtötte egész Új-Guinea területéről ezeket a pompás tollú madarakat. Ez jelentette az alapját az 1976-ban kialakított védett területnek, ahol középhegységi esőerdők, folyót kísérő galéria erdők és helyenkénti füves területek teszik változatossá a vidéket. Mindez 1200 méter tengerszint feletti magasságon van, ami elviselhetővé teszi az egyébként magas páratartalmú és forró trópusi klímát. A védett terület központjában vannak a paradicsom madarak bemutató röpdéi, melyek közül több faj itt szabadon is előfordul. Ugyanitt alakítottak ki egy oktatóközpontot is, melynek segítségével a helyi lakosság környezeti nevelését igyekeznek szolgálni. Azt tudniillik, hogy az őket körülvevő és eddig csak táplálékot és nem természeti értéket jelentő élővilágot megszeressék és óvják is. Ezzel összefüggésben a környező erdőkben az érdeklődők számára sétautakat nyitottak és tanösvényeket hoztak létre, ahol nemcsak a csodálatos esőerdei vegetációval ismerkedhetnek meg, de ha szerencséjük van akkor vadon élő állatokkal is találkozhatnak.