Ausztráliában, az Északi-terület déli peremén hozták létre az Uluru Nemzeti Parkot 1320 km2-en, még a második világháború után. A terület a Mecdonell és a Musgreve hegységek közötti félsivatagos medencében fekszik, az Amadeus tótól délkeletre. A legközelebbi nagyobb város tőle északkeletre található - Alice Springs - ahol a Nemzeti Parkba irányuló idegenforgalmi és turisztikai központok is vannak. Félsivatagos voltát forró és száraz nyarának, - 30-50 ºC hőmérséklet és 26 mm csapadék - valamint a hűvös és szintén száraz telének - 12 ºC hőmérséklet és 13 mm csapadék - köszönheti. Ez ad magyarázatot szegényes vegetációjára is, melyet jórészt különböző lágyszárúak - főleg fűfélék - alkotnak, mint például a Triodia basedowii. Persze azért fás szárúak is előfordulnak, de csupán olyan fajok, amelyek ezt az extrém élőhelyet elviselik. Ilyen a sóbozót (Atriplex nummularium) és az alig néhány méter magasságúra megnövő Acacia aneura, amely egy jellegzetes sivatagi fa és az úgynevezett mulga, a száraz cserjések alkotója. A Nemzeti Park nevezetessége a teljesen sík területből minden átmenet nélkül kiemelkedő két sziklahegy. Az egyik a mintegy 600 méter magasra nyúló Olga-hegy, amelynek anyaga gránit és amelyet a szikla felszínbe vágódott völgyek 30 kisebb hegyre tagolnak. A másik - az előbbinél jóval ismertebb - az Ayers rock, amely mindössze 400 méter magas, de így is a világ legnagyobb szikla monolitja. Ennek oldalát és felszínét is tagolják völgyek, de korántsem olyan mélyen, mint az előbbinél, ezért a szemlélőben az egységes sziklatömb látszatát kelti. Méreteire jellemző, hogy 2,5 km széles és 3 km hosszú. Színe vörös, amely a Nap fényének változásait követve a halvány rózsaszíntől, az izzó vörösig más-más színben játszik egyetlen napon belül. A szikla közelében eukaliptuszok (Eucalyptus sp.) is megjelennek, mert itt viszonylag több nedvességhez jutnak, amely elegendő a megmaradásukhoz.