A fehér ember története Ausztráliában mindössze kétszáz éves.
Az európai iskolákban éppúgy, mint az ausztrálokban szinte csak ezt az időszakot tekintik említésre méltónak.
Az ausztrál bennszülöttek (aborogin) kultúrája több mint 40 ezer éves, de más források szerint a sziklarajzaik már közel 175 ezer évesek. Az első emberek a kutatások szerint Délkelet-Ázsiából, Indonéziából érkeztek a földrészre. Vadászó-halászó és gyűjtögető életmódot folytattak. Az őslakosságot kezdetben több mint 70 különálló népcsoport tette ki, akik több mint 600 különböző nyelvjárást beszéltek. Ma ezek közül körülbelül 200-at beszélnek.
Az ausztrál őslakosok sorsa az angolok partraszállásával pecsételődött meg: az angolok elüldözték a bennszülötteket ősi földjeikről, Ausztrália mezőgazdasága és ásványkincsei az angliai ipari forradalmat szolgálták.
1901. január 1-jén a brit fennhatóság alá tartozó ausztrál kolóniák egyesülésével létrejött az ausztrál nemzet, habár az erős kulturális és törvényi kapcsolat megmaradt Angliával. Az őslakosok és a betelepülők között azonban semmiféle olyan szerződés megkötésére nem került sor, amely a bennszülöttek ősi területeire vonatkozó jogokat elismerte volna.
A telepesek által behurcolt európai betegségek és a kegyetlen népirtás következtében az őslakosság 1 millióra becsült lélekszáma közel 30 év alatt 30 ezerre csökkent. A bennszülöttek szegénysége fokozódott, és sem jogilag, sem politikailag nem voltak egyenjogúak a fehérekkel. A kormányzat az 1950-es években nyíltan a bennszülött identitás csökkentésére törekedett, s csak az 1967-ben született nemzeti referendum óta részesül a bennszülött lakosság a fehérekkel egyenlő elbírálásban a népszámlálásokon. Számos olyan törvényt is hatályon kívül helyeztek, amelyek hátrányos megkülönböztetést jelentettek számukra, állami juttatásokban részesülhettek és a szavazati jogot is megkapták. Ennek ellenére életkörülményeik mit sem javultak, várható élettartamuk húsz évvel rövidebb, mint a fehéreké, tanulási és munkavállalási lehetőségeik korlátozottak.
Jelentős előrelépést jelentett az őslakosság számára az 1976. évi földtörvény, amelynek köszönhetően bizonyos területek az őslakosok kezére kerültek. A bennszülöttek által lakott területeken elhelyezkedő nemzeti parkokat az ausztrál állam az őslakosokkal közösen vezeti. Az Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Parkot, illetve a Kakadu Nemzeti Park egy részét az ausztrál kormány az őslakos földtulajdonosoknak adományozta, s a nemzeti parkokat a felügyeleti szervekkel együttműködve az őslakos többségű vezetőség irányítja.
A nyolcvanas években felerősödtek hagyományőrzési törekvések, a bennszülöttek egyre határozottabban követelték, hogy ápolhassák kultúrájukat, s használhassák nyelvüket. Ma már van aborigin újság, tévé, rádió, táncszínház, múzeum, jogsegélyszolgálat és honlap is.
|