Az óceániai szigetek benépesülése valószínűleg több hullámban zajlott, az első népcsoportok több tízezer éve, míg a legkésőbbiek az időszámításunk kezdete körüli időkben érkeztek. Egyes népcsoportok az auszrtalidokhoz, mások a negridekhez, ismét mások a mongolidokhoz hasonlítanak. Az európai felfedezők közül elsőként a spanyolok jutottak el Óceánia egyes szigeteire a XVI. században, majd a XVI. század végén és a XVII. században az angolok és a hollandok is megjelentek a területen. A szigetvilág kutatásában kiemelkedő szerepe volt James Cook kapitánynak, aki a 1769 és 1779 között három expedíciót vezetett Óceániában. A kutatók között később megjelentek a franciák és az oroszok is. A XIX. században megindult Óceánia gyarmatosítása, amelyben elsősorban az angolok, franciák, németek és amerikaiak vettek részt. Az 1960-as évektől Óceánia egyes szigetein is kibontakozott a függetlenségi mozgalom, aminek eredményeképpen több sziget (Szamoa, Nauru, Tonga, Fidzsi-szk., Pápua Új-Guinea, Tuvalu, Salamon-szk.) kivívta függetlenségét. Az északi szigetek jelentős része (Hawaii-szk., Midway-szk., Északi-Mariana-szk., Amerikai-Csendes-óceáni-szigetek, Wake, Guam) továbbra is az USA birtoka, amelyeken hadibázisokat hoztak létre, a déli szigetek egy része pedig Franciaország (Új-Kaledónia, Francia Polinézia, Wallis és Futuna), Új-Zéland (Cook-szk., Niue) és Nagy-Britannia (Pitcairn-szk.) kezében van.