Új-Zélandot 1989 óta 16 regionális tanács (regional council) alkotja, ezek környezetvédelmi, belbiztonsági és közlekedési ügyekben bírnak önálló hatáskörrel. A jelenlegi regionális tanácsok közül négy – Gisborne, Marlborough, Nelson, Tasman – egyben a hierarchikus beosztás alsóbb szintjét jelentő területi hatóság is; csakúgy, mint a kevesebb mint 800 fő által lakott Chatham-szigetek. A területi beosztás következő szintjét a 74 területi hatóság adja. Ezek határai nem minden esetben egyeznek a régióhatárokkal, így nem egy hierarchikusan egymásra épülő rendszer épült ki. A területi hatóságok hagyományosan különböző státusszal bírnak, melyeket korábban megyéknek és városoknak (counties, cities) neveztek, mai két típusuk a kerületek (district), melyekből jelenleg ötvennyolc van az országban és a városok (city), melyekből tizenöt található; a maradék egy a különleges státusszal rendelkező Chatham-szigetek. Új-Zéland területéhez tartoznak különböző távoli szigetek is, melyek nem részei egyetlen, a fent említett beosztásnak sem. Ezeket statisztikai okokból viszont besorolják az Északi- vagy a Déli-szigethez: így a Kermadec-szigetek az Északi-, a többi sziget és sziget-csoport (Antipodes-szigetek, Auckland-szigetek, Campbell-, Three Kings-, Snares-, Solander- és Bounty-sziget) a Déli-szigethez tartozik. A külbirtokok – Tokelau, Niue, Cook-szigetek, valamint az országhoz tartozó antarktiszi területek – Új-Zélandhoz lazábban kapcsolódó országrészek.